– Visszatekintés a Soproni Közgázra

Kulbert Gábor, a Sopron Basket gazdasági vezetője

Vallom, hogy az egyetemnek azon kívül, hogy tárgyi tudást kínál, van egy más, kevésbé körülhatárolt feladata is. Gondolkodásmódot formál, érdeklődővé tesz a világ dolgai felé, tartást ad, emberségre tanít, szociális érzéket fejleszt, és nem utolsó sorban emberi kapcsolatokat ad. Az egyetem az első igazi olyan hely, ahol az első év szeptemberében mindenki belecsöppen egy eddig nem ismert, de ennek ellenére saját maga által választott közegbe, ahol rajta áll minden. Meg kell tanulni egyensúlyba hozni a bulizást és a tanulást. Itt nincs osztályfőnök, aki figyelmeztet, ha az ember bukásra áll, nincsenek szülők, akik kikérdezik a leckét. Jobb esetben társak vannak, akik segítenek és húzzák egymást felfelé.

Sopronban én ilyen társakat találtam. Egyensúlyban tudtuk tartani az életünket. Bulizások, hajnalig tartó beszélgetések mellett mindig volt egy kollégiumi konyhaasztal, ahol a kiterített matekkönyvek is elfértek. Mindig volt valaki, de szerencsére inkább valakik, akik felkarolták az embert, és megmutatták neki a helyesnek vélt irányt. Összetartó közösség formálódott.

Hogy mit adott nekem a Soproni Közgáz? Egy biztos tudásbázist, amire lehetett, és lehet építkezni. Barátokat, társakat, akikre a mai napig lehet számítani, legyen szó költöztetésről, vagy csak egy beszélgetésről. Kapcsolatokat, amik segítettek elindulni, vállalkozni, minden helyzetből kihozni a legjobbat. Tartást, mely segít emelt fejjel elviselni az esetleges kudarcokat. Emlékeket, amelyeket még az unokáinknak is mesélni fogunk. Büszkeséget, büszkének lenni magunkra, az elért eredményeinkre.

Van egy-két dolog a múltban, amit megváltoztatnék, de anno azt az X-et a felvételi lapon sosem.

Pélyi András, az OTP Pénzügyi Pont Zrt. értékesítési igazgatója

A Sopronban töltött egyetemi éveimre mindig büszkén és örömmel gondolok vissza. A Soproni Egyetem több szempontból is unikális értékekkel rendelkezik, melyek az Alma Mater igazi erejét adták számomra. Fejlődő egyetemként kiemelt hangsúlyt fektettek az oktatás magas színvonalára és arra, hogy az egyetemi hallgatóság az intézményben töltött évei alatt ne csak egy Neptun-kód legyen, hanem olyan értékekkel rendelkező közgazdász generáció, amelyben nem a tömegtermelés, hanem magas kvalitású, de emberi és társadalmi értékekkel felvértezett, mindazonáltal következetes és magas elvárásokkal tarkított csapat kerüljön ki a munka világába. Az oktatás valóban magas színvonalon zajlott, ennek minden akkor megélt nehézségével és ma hasznosítható érdemével.

A lexikális tudás megszerzésén túl az Egyetem további érdeme, hogy nem görcsösen tankönyv „szagú” oktatást próbál beleerőltetni a fejekbe, hanem az életre felkészítő gyakorlatokkal és előadókkal, az életből kiragadott helyzetek és feladatok megélését tette lehetővé számunkra. Ahogy – többek között – dr. Herczeg János professzor úr szinte minden órája elején elmondta: „Ti lesztek a jövő közgazdász nemzedéke, Ti alakítjátok a világunkat! Ehhez nem elég megismerni és elsajátítani a tananyagot, nem elég valamit felületesen megismerni, közgazdászként tudnotok kell olvasni is a sorok között!”

Az egyetemi éveket bearanyozta számomra az örökölt Selmeci diákhagyományok átélése, melynek Sopronban nem ápolói, hanem aktív formálói lehettünk. A hagyományok megélése egy életformát jelentett, melyben egyszerre kapott helyet a tanulás és a bajtársiasság. Olyan közösségi élet megélésére adtak lehetőséget számomra a Sopronban töltött éveim, melyek nem engedtek eltérni a helyes emberi és társadalmi értékrendtől, ahol az egyéni sikereket képesek voltunk a csapat érdekébe állítani, és nem az ellen! Úgy vélem, ritka az olyan intézmény, ahol a diákélet és az egyetemi elvárások olyan szimbiózisban tudnak élni, amely egyaránt szolgálja és táplálja a diákok szellemi és lelki fejlődését.

Wilfing András, a Palatinus Group tulajdonosa és ügyvezetője

Mérsékelt izgalommal érkeztem a karra, hiszen soproniként ugyan ezt-azt tudtam az egyetemről, de belekerülni teljesen más volt. Félelmem azonban nagyon gyorsan elillant, ugyanis az egyetemi hagyományokkal keretezett „beillesztési program”, a balekhét (gólyatábor) és az azt követő időszak segítségével nagyon gyorsan sok barátra leltem. Nem voltunk rossz társaság, hiszen a bekerülési ponthatár akkoriban meghaladta a csupán középiskolai teljesítményből összeszedhető maximális pontszámot, így elmondható, hogy mind emberileg, mint szakmailag válogatott évfolyam volt a miénk. Egy ilyen csapatban végigcsinálva az akkor még öt éves, osztatlan képzést nem nehéz azt állítanom, hogy életem egyik legszebb időszaka volt: a legfontosabb, legmaradandóbb barátságaim itt köttettek, megismertem egy hozzám meglehetősen közel álló eszmerendszert a Selmeci hagyományok révén, és nem utolsósorban egy olyan szakmai alapot is kaptam, amely lehetővé tette, hogy immáron 15 éve többé-kevésbé sikeres vállalkozónak mondhatom magam. Üzlettársammal – aki szintén itt végzett – két soproni szállodát és egy éttermet üzemeltetünk, illetve a Sziget Kft. hivatalos szállásoltató partnerének is mondhatjuk magunkat a legnagyobb hazai könnyűzenei fesztiválok kapcsán. Azt gondolom, nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindez nem jöhetett volna létre a Soproni Közgáz nélkül.